Az ütések villámként csaptak le testem minden részére. Könnyeim potyogtak, de nem törődött vele. Dühös volt és részeg. Szemei elsötétültek, agressziót sugároztak. 

-Hagyd abba! - könyörögtem, de mind hiába.

Szavaim hallatára egy pillanatra elködösült a tekintete, majd egy másodperc leforgása alatt újra a rideg, kőszívű emberré változott. 

-Egy aljas kis kurva vagy! Azt hiszed, hogy innen el tudsz szökni? - kaptam az újabb pofont. - Nem kellesz te senkinek, egy szardarab vagy. Egy senki - köpte a szavakat.

Tudtam, ott legbelül, hogy igaza van. Tényleg nem voltam senki. A családom sosem büszkélkedhetett, hogy gazdagok, a barátaim mindig elhagytak, az iskolában mindig én voltam a nyomi, és most ide jutottam. Egy alkoholista szupersztár kiszolgáltatott kurvája lettem, aki akkor ver meg, amikor csak kedve tartja, és akkor erőszakol meg, amikor éppen rájön.  

Ám egy napon, amikor az ő élete hevert romokban, én nevettem a képébe. Én voltam, aki mosollyal az arcomon elsétáltam. Én győztem.